-Napsi- kiáltott fel anya az emeletre- haladj mert elkésünk.
-Rohanok-ordibáltam vissza.
Vállamra raktam a táskám majd végignéztem hiányos szobámon. Hirtelen szorongás fogott el. 14 évemet Csabán ebben a kis szobába éltem le és most ennek vége. Elkezdem a gimit Budapesten. A Kölcsey Ferenc Tehetségondózó gimnáziumába fogok járni és kollégista leszek. Végül is örülök hisz most végre magam mögött hagyhatom a régi nem túl kellemes általános iskolai élményeimet (a sok beszólást,veszekedést) és egy teljesen más város, de szomorú is vagyok mert ezáltal én is itthon hagyom őket mint a nővéreim. Bár ha jól belegondolok úgyis kéthetente látjuk egymást ugyanis így beszéltük meg a hazajövetelt. Gondolatmenetemet anya hangja szakította meg.Becsuktam az ajtóm,gyors leszaladtam a lépcsőn és a bejárathoz futottam. Apa és a nővéreim már a kocsiba ültek anya pedig a kapunál várt.
-Napsugár már vagy húsz perce várunk rád. El fogunk késni! Mért nem tudsz pontosabb lenni? Mint a nővéreid.
-Jól van......bocsánat.
Beültem a kocsiba és végre elindultunk.Utálom ha anya a nővéreimhez hasonlít. A két tökéletes ikerpár. Mindenben ügyesek szinte minden versenyt amire neveznek megnyerik Nóri például úszásban kiváló míg Noémi atlétikában aztán okosak is ... minden évbe kitűnő bizonyítvány nem feleselnek komoly mintha robotok lennének! Na jó kissé túlzás de nem csoda hogy mindenki hozzájuk hasonlít magas a mérce. Nagyi mindig megért ha panaszkodok neki hiszen neki is csak nővére van. Na meg a nevek ... anya mikor Nóriék születtek rajongott a versekért főleg amibe jó sok volt az alliteráció és kitalálta milyen jópofa lenne ha a két lány nevébe is lenne alliteráció így lett Németh Nóra és Németh Noémi.... ezzel így igazából semmi baj de én elvileg Tamara lettem volna ám anya a születésem előtt egy héttel kitalálta, hogy nem szakítja meg az alliterációs neveket így lettem én Napsugár. Valamiért ez se nagyon teszik. Jaaa és majd el felejtettem jelenleg ami kissé zavar hogy ugyebár ők is a Kölcseybe járnak most lettek végzősök. (Egy kép róluk.)
-Úgy izgulok hogy remeg a térdem- mondja nevetve és közbe végre elengedett
-Nekem mondod gyomorgörcsöm van.
Megfogtuk egymás kezét anyáék után sétáltunk akik a mi kis idilli pillanatunk közbe elindultak a bejárata felé. A suli maga hatalmas ami kissé megrémiszt. Anyuék csak a portáig kísértek ahol megkaptuk a szobaszámunkat a kulcsokkal a menzakártyát és a diákunkat.Elköszöntünk a szülőtől és és elindultunk a koleszba ami pont a suli mögött van. Nehézkesen cipeltük fel az első emeletre a bőröndöket de legalább jót szórakoztunk közbe. Felérve a folyosón diákok szaladgáltak Megkerestük a 110-es szobát amit kaptunk. Egy teljesen átlagos szoba két ággyal két szekrénnyel egy asztallal és egy székkel. Ami viszont nagyon tetszett hogy az emeletnek nem kell osztozkodnia egy fürdőn hanem mindenkinek külön van. Neki is álltunk kipakolni és közbe megbeszéltük hogy az alatt az öt nap alatt amíg nm találkoztunk mik történtek. Mire kipakoltunk már eléggé fáradtak voltunk így gyors letusoltunk majd elmentünk aludni hiszen holnap sulit!! :)
